Az ember a mindenség középpontjában

Közhelynek tűnik ez a cím” Az ember a mindenség középpontjában”, sőt, ha nem fejtem ki eufemizmus is válhat belőle.

Számomra eredendően vallott felfogás szerint a Világ központja és végső létrehozója, de egyúttal célja is a Teremtő. Az ő végtelen szeretetének bizonyítéka az Általa megtervezetten megalkotott ember.

E meglehetősen filozofikus eszmefuttatás a szeptember 1-i postom végiggondolása, és tartalmának, -a két kilátótorony- megtervezése során, - és után érlelődött meg bennem.

Egy lehetséges civil kezdeményezés alapjaként részben újraterveztem, részben elővettem a már korábban e tárgyban készített vázlataimat, rajzba foglalt ötletszilánkokat.

A meglehetősen szerteágazó ötleteket alapként tudva érdeklődtem ifjú kutatótársamnál, Bélánál, vajon melyik nyerte el tetszését. A vacsoraasztalnál grill vacsora és kellően hűs sörök mellett mintegy a baráti társaságnak címezve fejtette ki:- nála a kilátó a római őrtoronynál kezdődik. Csendben megjegyeztem magamnak, és mintegy igényként a következő napokban az alkotási szükség óráiban nekiveselkedtem a „római őrtorony” alapú kilátónak. Ehhez az eredetekhez kellett visszanyúlnom a szakmai ábrázolásokhoz. Ezt találtam többek között:

Erről könnyű volt megállapítani a leendő kilátó arányait, - egy a kettő, kettő és fél szélesség/magasság arány kb. ötször ötméteres alaprajzi helyfoglalás mellett. A négyzet alapú hasábformát kétharmad magasságban a kőrkilátó podeszt korlátja övezi, ettől egyharmad magasságban indul a mediterrán arányú tető. E két mondat által megfogalmazott szabályokkal bármilyen alapterületű és/vagy magasságú torony megtervezhető. Az eddig leírtakból tudható, hogy a rómaiak őrtornya 10-12 m magas lehetett. Az általam kilátónak elgondolt torony alapterületéből indultam, ki azzal, hogy a torony belsejében bármilyen lépcsőmegoldás minimum kétszer két méteres alapterületet igénye. És miután olcsó megoldást kerestem, az alaprajzot elfogadva ettől kezdve világossá vált ez a torony nem lesz öt méternél magasabb. Az arányok szorgalmas betartása mellett alakult ki az első megoldás, íme:

Csak a terv elkészülte után kezdtem el elmélkedni mitől lett ilyen ocsmány. Hiszen a fő arányokat betartottam. Valóban, a fő arányok betartva, azonban ha az EMBERHEZ szabott elemeket, -az ajtót és a korlátot is lekicsinyítve helyeztem volna el akkor az ajtó legfeljebb egy méter magasságú lehetett volna, a korlát meg vagy fél méter legfeljebb. Ezzel az arányokat betartottam volna, azonban az EMBER nem használhatta volna kilátónak. Használható kilátónak megtervezve, pedig ezt az öszvért eredményezte, amelynek a viszonya a valósághoz a Michelangelo freskója és Stadler vállalkozó által megvásárolt „Utolsó vacsora” arányában viszonyul.

Eljutottam oda, hogy ha Béla ifjú barátom komolyan gondolja a „római őrtorony” alapú kilátóját, akkor az alábbi tervet:

kell megvalósítani, amely vélhetően anyagigénye miatt a legdrágább lesz az eddig megtervezett változatok közül.

E gondolatkísérlet és eszmefuttatás után, mi pedig gazdagabbak lettünk egy terv átgondolásával és realitásának bemutatásával.

Én meg ismételten megállapíthattam a római kultúra gazdagságát, fejlett voltát, valamint azt, hogy a mindenség középpontjában az ember áll, hozzá kell szabni az ittlétét szolgáló tárgyakat.

És talán nem fordítva.