AZONOS MÉRCÉVEL!

Az elmúlt hétvégén, kihasználva a ragyogó időjárást, a mindig tüntetők kemény magja, -a kielégítetten unatkozó háziasszonyok, a mindig ráérő szellemi restek, a túlmozgásosságot ki nem hevertek, és felbujtóik- tüntetettek a miniszterelnök háza előtt.

Másnap máris megszületett a fogadatlan prókátor reagálása Lendvai Ildikó személyében.

Azt írja: „Van, azonban amit a törvény nem tilt, de a jó érzés igen. Az a tüntetéssorozat, amelyet politikusok családi otthona elé hirdettek meg és kezdtek el, ebbe a kategóriába tartozik, mert nem véleménynyilvánítást jelent (ezt erőteljes formában is el tudom fogadni), hanem megfélemlítést.

Méghozzá nem a közéleti szereplők, hanem a családtagok, gyakran gyerekek megfélemlítését.”

Saját véleményének közlése mellett, a nekik írt levéllel, ha úgy tetszik provokálta az államfőt, és az Országgyűlés elnökét.

Természetesen, miután az országgyűlés elnöke rég nem viselkedik megfelelően, elvárhatóan a pártja fölé emelkedetten, -sőt soha sem tudott pártja fölé emelkedni-, a frakcióvezető asszony biztos lehetett abban, hogy az országgyűlés elnöke ismét saját pártja véleményét fogalmazza meg, így ez nem provokációnak számít, hanem magas labdának.

Az államelnökről tudni lehet, mint erkölcsi világítótorony, naivitásában olyan véleményt fog megfogalmazni, amibe a baloldalon bele lehet kötni, tehát valóban elérte célját a provokáció.

A lényegről szerintem senki sem beszélt.

Valóban, mint volt politikus sokszor tapasztaltam a lakásomra jött (küldött?) félbolond handabandázó, örök elégedetlen, megoldhatatlan problémájú polgár kellemetlenkedését, értetlen, zsenge lelkű gyermekeim szemében a félelmet és rettenetet.

Tehát ha valaki meg tudja érteni a miniszterelnököt és a frakcióvezetőt, akkor én igen!

Valóban a kulcsszó a jó érzés!

Jól írta a frakcióvezető asszony. Jó érzésű ember nem vonja be a politikusok feleségét, gyermekeit a politika mindennapjaiba. Semmikor!

A már megválasztott politikusok hajlamosak elfeledkezni a választási kampányban viselt dolgaikról. Az átlag választó már nem is emlékszik a választási klipekre, ahol a derűs, napfényben alulról fényképezett, széllel szemben lebegő politikus jobbján, kéz a kézben a feleség röpköd; mellettük a mosolygó gyerekek.

Tehát először a politikus vonja be családját a vadpolitikába ártalmatlannak tűnő, de tudatosan szimpátiakeltésre utazó céllal.

Aztán a miniszterelnök felesége a két választási ciklus között „first lady” lesz, jótékonykodik, szerepel, hercigeskedik a közszolgálati- és egyre inkább a bulvármédiumokban.

És ez nagyon szimpatikus is lehet.

Legutóbb a liberális talk showban éppen a miniszterelnökné válaszolt a családját érintő legkényesebb kérdésekre.

Hiteles volt és őszinte, sőt szimpatikus.

Ezt is lehet tenni, és más választásként lehet védeni a magánéletet. Akkor viszont az ismeretlenséget kell választani az exhibicionizmus csábítása ellenére.

És akkor nem beszéltem a politikai szimpátiaszerzés sunyi csábításairól.

Ne tégy olyat, ami neked sem esne jó!

Ez több ezer éves, igenis: törvény.

Én szeretnék ennek megfelelni.