HEGEDŰS ISTVÁN
1946-2007
Kedves Margó! Tisztelt Gyászoló
Család, Gyászoló Közösség!
Ma, itt a koporsónál
az a feladatom, hogy Hegedűs István, okleveles bányagépészmérnök egyetemi
társai nevében, kifejezzem részvétünket, párját vesztett feleségének, apjuktól
mindörökre búcsúzó gyermekeinek, és mindenki fájdalmában osztozzunk, akinek ez
a halál veszteséget jelent.
István!
Hadd szólítsalak így!
Bár mi másképpen
hívtunk, mert pogány diák keresztelőnkön, idestova negyvenhárom évvel ezelőtt
más nevet kaptál.
Mégis a végső búcsú
alkalmával hadd adjam meg a méltóságát annak a névnek, amire a Te Istened
nevében kereszteltek meg.
Szóval István, megint
megtréfáltál minket.
Aktuális találkozónk
minden év szeptemberében lenne, s lám Te most áprilisban hívtál minket megkerülhetetlen,
kötelező találkozóra, a végső búcsúra.
Gondolom, közülünk
mindenki itt van, aki értesült halálodról, és el tudott jönni.
Az, hogy valami baj
van Veled, már három évvel ezelőtt sejthető volt, mert nem jelentél meg a
megszokott szeptemberi találkozónkon. Aztán két évvel ezelőtt mikor utoljára
találkoztunk, már látható jelei voltak a bajnak, és a tavalyi találkozónkon már
csak telefonon beszéltél velünk a kórházból, a műtét előtt.
Pedig terveid voltak,
és én örülök, hogy az utolsó találkozónkon a szokásosnál több időt tölthetem
veled terveidet, tanácsaidat meghallhatva a szőlő termesztésről, a borkészítés
titkairól.
Szolnokról 1964
őszén, korántsem bányász környezetből kerültél körünkbe a bányagépész hallgatók
közé.
Hamarosan a
diákközösség vidám, örökmozgó, jól focizó, tréfákra mindig kapható tagja
lettél.
A zárt kollégiumi
élet sok alkalmat adott barátságok kialakulására. Így kerültél nem egy
tankör-társaddal szorosabb barátságba.
De itt találkoztál
életed mindvégig hűséges társával gyermekeid anyjával, Margóval, aki így azután
tiszteletbeli tankörtársunk is lett és ezzel szakmai
kollegája azon bányagépészeknek, akik a szakmában
tudtak elhelyezkedni.
Mert István nem a
szakmában találta meg későbbi hivatását, hanem Veszprém városában, ahol munkát
találtak és letelepedtek.
Családi otthont is
itt építettek, ami meleg fészke lett gyermekiknek is.
István hűséges
természetét mutatja az is, hogy a szakmai másirány ellenére rendszeresen ott voltak
az évi tankör találkozókon, később már a gyerekekkel együtt.
A hűség mellett a
bátorság is jellemzője volt Istvánnak.
Amint a politikai és
gazdasági környezet lehetővé tette, azonnal vállalkozásba fogott és Kft-t
alapított.
Pedig a mérnök nem
igazi vállalkozó típus, ahhoz túl elemzőfajta.
Gondolom mérnökként
sikeres vállalkozást vezetni, sem tartozik a nyugalmas állások közé a már
említett beállítódás eredményeként.
Feltételezem a napi
munka gondjait, segítette feledni, a Felsőőrsi szőlőskert.
Sokat meséltél erről
István, és gondolom sok munkád is, fekszik ebben a telekben.
Tudomásom szerint itt
töltöttétek volna nyugalmasnak ígérkező nyugdíjas napjaitokat.
Tervedből most itt a
végső nyughely valósult meg Felsőörsön a temetőben.
Házat építettél, fát,
szőlő ültetvényt ültetettél, gyermekeket nemzettél.
Már csak azt a
könyvet kellett volna megírnod, ami a többi elvégzett férfikötelesség után még
hátra maradt.
Mire ennek a könyvnek
nekiálltál volna, a munkáddal jól megérdemelt nyugdíj mellett, addigra az égi
szőlő munkások, közé szólított Teremtőd.
ODAFÖNN IS JÓ
SZERENCSÉT!
Emléked maradjon
köztünk.