Gott schütze Sachsen! Isten Óvja Szászországot!
Hangzott el múlt hét péntekjén
a drezdai Semperoper operabálján Prof. Dr. Kurt Biedenkopf volt tartományi miniszterelnök szájából.
Nézve a méltóságteljes
eseményt elgondolkodtam azon, melyik volt magyar miniszterelnök merné ezeket a
szavakat ünnepélyes körülmények között teljes szívvel elmondani?
Talán Antall József. Benne nem
volt félelem a szoclib kopók sajtójától. Pontosabban felettük állt a „Aquila non captat muscas (a sas
nem kapkod legyek után) ...”
felfogásával.
Mert ma nálunk egy ilyen
kijelentés után: „Isten óvja Magyarországot!” ezeknek
a kopóknak válogatott szintű hordája kapaszkodna annak a sarkába, aki e mondatot-hitelt
érdemlően kimondaná. Hitelt érdemlő alatt kizárnám a jobboldali populistákat, mint
Orbán, önmagukat zárnák ki a hitetlen Horn, Meggyesi és Gyurcsány.
Múlt
hét péntekjén operabál volt a drezdai operában, amit leánykori nevén Semperoper-nek ismerünk. Akik Drezdát a boldog békeidőkben
„Dinamó Drezda”-nak hívott focicsapatáról ismerik, azoknak
emlékeztetőül mondom, ez a reneszánsz utánérzésű épület található a Radeberger sörösüveg párától gyöngyöző üvegén. Az újkori
időszámításuk szerint ötödik, az 1925. évi eredettől számítva elvileg ugye 85.
lenne, de hát két diktatúrát is túl kellett élni és így 1940-től Hitler és
Sztálin jóvoltából kerek hetven alkalmat levonhatunk, azaz tizenöt operabált
élhettek meg a sokat szenvedett drezdaiak.
Annál
öntudatosabban és felszabadultabban ünnepeltek múlt hét péntekjén. Az opera
előtt a Bécsben és Budapesten megszokott ellentüntetők helyett, forralt bort és
finom söröket fogyasztó, éneklő és táncoló, ünneplő polgárokat láthattunk, aki
örömmel fogadták az est folyamán összeesketett pár köszöntésére érkezett főpolgármester
asszonyt, -akit mellékesen Helma
Orosz-nak hívnak és kereszténydemokrata,- valamint a regnáló
miniszterelnököt a majd kétméteres elegáns Stanislaw Tillich-et. Elégedetlen ellentüntetésnek, füttyös
agressziónak nyoma sincsen.
Johann Sebastian Bach, Arndt Bause, Lucas Cranach, Johann Gottlieb Fichte, Gert Fröbe, Jürgen
Hart, Rolf Hoppe, Erich Emil Kästner, Gotthold Ephraim Lessing, Martin Luther, Karl May, Friedrich Wilhelm Nietzsche, Matthäus Daniel Pöppelmann,
Peter Schreier, Heinrich Schütz,Clara Schumann, Robert
Schumann, Gottfried Semper,
Richard Wagner Carl Maria von Weber
barokk, biedermeier, polgári Szászországában képzeltem magam.
Nem volt nehéz. A
hangulat, a kulturált viselkedés a felszabadult együttünneplés a bálozókkal,
valami össznépi egyetértést, egybeforrottságot sejtet.
Az idézett
miniszterelnöki beszéd is ezt idézte fel, aminek a végén az idézett mondat
elhangzott.
Dr. Kurt Biedenkopf, az újraegyesítés utáni első szászországi
tartományi miniszterelnök nem véletlenül beszélt az operabálon, ugyanis a
„Szent György Érdemérmet” (St. Georgs Orden) köszönte meg. Ő a kitüntetést tartomány
rendszerváltoztatás utáni első miniszterelnökeként végzett munkájáért, mások mint a spanyol, Jose Carreras tenor operaénekesi, és jószolgálati érdemei
elismeréseként kapta. Valamint posthum Michael
Jackson, a szociális tevékenységéért.
A
volt miniszterelnök a róla szóló laudatióra válaszolva,
mosolyogva utalt egy anekdotára miszerint az ünnepelt megígéri, hogy aznap este
imádkozni fog Istenéhez valamennyi felemlített jó
tulajdonságát megköszönje és még azért is imádkozik, hogy ezeket a róla szóló
dicséreteket el ne higgye.
Ez
volt az egyetlen, és utolsó személyes megnyilvánulása.
Ezután
csak a népéről, a szászokról beszélt. Azokról az emberekről, akik a közel negyvenéves
kommunista rémálom alatt is nyitottak voltak, és készültek, a változásra. Munkájáért
kapta a kitüntetést, azonban akik lehetővé tették a szász emberek. Ezek az
emberek építették újjá a kommunisták rombolása után az országot ebben a
tartományból indult ki a békés forradalom. Ami Lipcse, Drezda és még sok város
bátor polgáraitól indult. Rövid idő alatt zajlott le ez a forradalom, azonban
sokévi belső lelki készület eredményeként, készüléssel a változásra, az el nem
nyomható véleménynyilvánításra. Akarat és vágyódás volt a szabadságra, amely
akarat végül a berlini falat is elsöpörte. Mert az emberek vágyódása a
szabadságért, és nem a nyugat segítsége söpörte el a berlini falat. A tény,
hogy ez az operaház és az előtte lévő tér a világ legkülönbözőbb tájáról jött
emberekkel van, tele bizonyítja, hogy a szászok visszataláltak országukhoz. Az
emberek az akaratuk végrehajtásához vállalták az összes nehézséget, ami a
kommunizmus elviseléshez és az új társadalom felépítéshez kellett és sikeresek
lettek. Következő évekre kívánta, hogy ez az akarat fennmaradjon, hogy
virágozzék, mert az az elejétől kezdve belülről, bennük virágozott. Ez tette
lehetővé a drezdai Miasszonyunk templom civil kezdeményezésre történt
felépítését, amiben külső megfigyelők előre nem hittek. A kitüntetést tovább
adná a szászoknak, akik országszerte tevékenykedtek a megújhodásért. Következő
évekre kívánta, hogy az akarat megmaradjon, mert ha akkor képesek voltak mindezekre,
akkor a jövőben is képesek lesznek rá. Ezután hangzott el:”Isten óvja Szászországot”
Isten óvja Magyarországot!
Vágyakoznék
arra, hogy ma valaki őt elfogadó nyilvánosság előtt kimondja ezt a mondatot,
egy fentebb idézett beszéd végén, azzal a különbséggel, hogy a szászok helyett
magyarok, Szászország helyett Magyarország állna!
És
most, hogy megállapítottam, hogy nálunk még ez a mondat még nem hangozhat el, először
is, mert nincs olyan volt miniszterelnökünk, aki ezt jó szívvel elmondhatná,
másrészt nálunk nem volt békés forradalom, hanem békés átsumákolás az új rendbe
ahol a békét sokan arra használták fel, hogy gumijogszabályok szülessenek az
alkotmánytól kezdve a rablóprivatizációig, a titkosszolgálati dokumentumok manipulánsával,
és még sok zsiványsággal bezárólag. Azután az elmúlt húsz év utolsó tíz éve
valami nyomasztó szembenállásban megosztottságban telt el.
Anélkül, hogy keresném az okokat és
felelősöket, miért tartunk itt, hadd tűzzem ki más egyéb céljaink helyett a mi
példaképeinket segítségül hívva.
Legyünk mi is a nagy magyar példaképek országa, hogy egy külső
szemlélő minket kívülről nézve, Arany János, Bartók Béla,
Dohnányi Ernő, Erkel Ferenc,
Esterházy Péter, Hamvas Béla, Jókai
Mór, Márai Sándor,
Molnár Ferenc,
Bay Zoltán,
Bánki Donát,
Békésy György, Bláthy Ottó Titusz, Bolyai János, Kálmán Imre,
Kocsár Miklós, Kodály Zoltán, Kurtág György, Lajtha László, Lehár Ferenc,
Liszt Ferenc
Hajós Alfréd, Iharos Sándor,
Puskás Ferenc,
Székely Éva,
országának nézzen minket és akarjunk büszkék,
lenni eredményeinkre.
Akarjunk megtisztult közös összefogással új emberek,
lenni, hogy legalább úgy irigyeljen bennünket, mint én irigyeltem tegnap a
szászok népét
Mert
minta példa is mutatja –másképpen nem megy!