Gott schütze Sachsen! Isten Óvja Szászországot!

Hangzott el múlt hét péntekjén a drezdai Semperoper operabálján Prof. Dr. Kurt Biedenkopf volt tartományi miniszterelnök szájából.

Nézve a méltóságteljes eseményt elgondolkodtam azon, melyik volt magyar miniszterelnök merné ezeket a szavakat ünnepélyes körülmények között teljes szívvel elmondani?

Talán Antall József. Benne nem volt félelem a szoclib kopók sajtójától. Pontosabban felettük állt a „Aquila non captat muscas (a sas nem kapkod legyek után) ...” felfogásával.

Mert ma nálunk egy ilyen kijelentés után: „Isten óvja Magyarországot!” ezeknek a kopóknak válogatott szintű hordája kapaszkodna annak a sarkába, aki e mondatot-hitelt érdemlően kimondaná. Hitelt érdemlő alatt kizárnám a jobboldali populistákat, mint Orbán, önmagukat zárnák ki a hitetlen Horn, Meggyesi és Gyurcsány.

Múlt hét péntekjén operabál volt a drezdai operában, amit leánykori nevén Semperoper-nek ismerünk. Akik Drezdát a boldog békeidőkben „Dinamó Drezda”-nak hívott focicsapatáról ismerik, azoknak emlékeztetőül mondom, ez a reneszánsz utánérzésű épület található a Radeberger sörösüveg párától gyöngyöző üvegén. Az újkori időszámításuk szerint ötödik, az 1925. évi eredettől számítva elvileg ugye 85. lenne, de hát két diktatúrát is túl kellett élni és így 1940-től Hitler és Sztálin jóvoltából kerek hetven alkalmat levonhatunk, azaz tizenöt operabált élhettek meg a sokat szenvedett drezdaiak.

Annál öntudatosabban és felszabadultabban ünnepeltek múlt hét péntekjén. Az opera előtt a Bécsben és Budapesten megszokott ellentüntetők helyett, forralt bort és finom söröket fogyasztó, éneklő és táncoló, ünneplő polgárokat láthattunk, aki örömmel fogadták az est folyamán összeesketett pár köszöntésére érkezett főpolgármester asszonyt, -akit mellékesen Helma Orosz-nak hívnak és kereszténydemokrata,- valamint a regnáló miniszterelnököt a majd kétméteres elegáns Stanislaw Tillich-et. Elégedetlen ellentüntetésnek, füttyös agressziónak nyoma sincsen.

Johann Sebastian Bach, Arndt Bause, Lucas Cranach, Johann Gottlieb Fichte, Gert Fröbe, Jürgen Hart, Rolf Hoppe, Erich Emil Kästner, Gotthold Ephraim Lessing, Martin Luther, Karl May, Friedrich Wilhelm Nietzsche, Matthäus Daniel Pöppelmann, Peter Schreier, Heinrich Schütz,Clara Schumann, Robert Schumann, Gottfried Semper, Richard Wagner Carl Maria von Weber barokk, biedermeier, polgári Szászországában képzeltem magam.

Nem volt nehéz. A hangulat, a kulturált viselkedés a felszabadult együttünneplés a bálozókkal, valami össznépi egyetértést, egybeforrottságot sejtet.

Az idézett miniszterelnöki beszéd is ezt idézte fel, aminek a végén az idézett mondat elhangzott.

Dr. Kurt Biedenkopf, az újraegyesítés utáni első szászországi tartományi miniszterelnök nem véletlenül beszélt az operabálon, ugyanis a „Szent György Érdemérmet” (St. Georgs Orden) köszönte meg. Ő a kitüntetést tartomány rendszerváltoztatás utáni első miniszterelnökeként végzett munkájáért, mások mint a spanyol, Jose Carreras tenor operaénekesi, és jószolgálati érdemei elismeréseként kapta. Valamint posthum Michael Jackson, a szociális tevékenységéért.

A volt miniszterelnök a róla szóló laudatióra válaszolva, mosolyogva utalt egy anekdotára miszerint az ünnepelt megígéri, hogy aznap este imádkozni fog Istenéhez valamennyi felemlített jó tulajdonságát megköszönje és még azért is imádkozik, hogy ezeket a róla szóló dicséreteket el ne higgye.

Ez volt az egyetlen, és utolsó személyes megnyilvánulása.

Ezután csak a népéről, a szászokról beszélt. Azokról az emberekről, akik a közel negyvenéves kommunista rémálom alatt is nyitottak voltak, és készültek, a változásra. Munkájáért kapta a kitüntetést, azonban akik lehetővé tették a szász emberek. Ezek az emberek építették újjá a kommunisták rombolása után az országot ebben a tartományból indult ki a békés forradalom. Ami Lipcse, Drezda és még sok város bátor polgáraitól indult. Rövid idő alatt zajlott le ez a forradalom, azonban sokévi belső lelki készület eredményeként, készüléssel a változásra, az el nem nyomható véleménynyilvánításra. Akarat és vágyódás volt a szabadságra, amely akarat végül a berlini falat is elsöpörte. Mert az emberek vágyódása a szabadságért, és nem a nyugat segítsége söpörte el a berlini falat. A tény, hogy ez az operaház és az előtte lévő tér a világ legkülönbözőbb tájáról jött emberekkel van, tele bizonyítja, hogy a szászok visszataláltak országukhoz. Az emberek az akaratuk végrehajtásához vállalták az összes nehézséget, ami a kommunizmus elviseléshez és az új társadalom felépítéshez kellett és sikeresek lettek. Következő évekre kívánta, hogy ez az akarat fennmaradjon, hogy virágozzék, mert az az elejétől kezdve belülről, bennük virágozott. Ez tette lehetővé a drezdai Miasszonyunk templom civil kezdeményezésre történt felépítését, amiben külső megfigyelők előre nem hittek. A kitüntetést tovább adná a szászoknak, akik országszerte tevékenykedtek a megújhodásért. Következő évekre kívánta, hogy az akarat megmaradjon, mert ha akkor képesek voltak mindezekre, akkor a jövőben is képesek lesznek rá. Ezután hangzott el:”Isten óvja Szászországot

 Isten óvja Magyarországot!

Vágyakoznék arra, hogy ma valaki őt elfogadó nyilvánosság előtt kimondja ezt a mondatot, egy fentebb idézett beszéd végén, azzal a különbséggel, hogy a szászok helyett magyarok, Szászország helyett Magyarország állna!

És most, hogy megállapítottam, hogy nálunk még ez a mondat még nem hangozhat el, először is, mert nincs olyan volt miniszterelnökünk, aki ezt jó szívvel elmondhatná, másrészt nálunk nem volt békés forradalom, hanem békés átsumákolás az új rendbe ahol a békét sokan arra használták fel, hogy gumijogszabályok szülessenek az alkotmánytól kezdve a rablóprivatizációig, a titkosszolgálati dokumentumok manipulánsával, és még sok zsiványsággal bezárólag. Azután az elmúlt húsz év utolsó tíz éve valami nyomasztó szembenállásban megosztottságban telt el.

Anélkül, hogy keresném az okokat és felelősöket, miért tartunk itt, hadd tűzzem ki más egyéb céljaink helyett a mi példaképeinket segítségül hívva.

 Legyünk mi is a nagy magyar példaképek országa, hogy egy külső szemlélő minket kívülről nézve, Arany János, Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Erkel Ferenc, Esterházy Péter, Hamvas Béla, Jókai Mór, Márai Sándor, Molnár Ferenc, Bay Zoltán, Bánki Donát, Békésy György, Bláthy Ottó Titusz, Bolyai János, Kálmán Imre, Kocsár Miklós, Kodály Zoltán, Kurtág György, Lajtha László, Lehár Ferenc, Liszt Ferenc Hajós Alfréd, Iharos Sándor, Puskás Ferenc, Székely Éva, országának nézzen minket és akarjunk büszkék, lenni eredményeinkre.

Akarjunk megtisztult közös összefogással új emberek, lenni, hogy legalább úgy irigyeljen bennünket, mint én irigyeltem tegnap a szászok népét

Mert minta példa is mutatja –másképpen nem megy!