Kedves Lajos
Atya!
Végig kísérve testi
szenvedésed gyötrelmes másfél évét, majd agóniád nehéz heteit, itt ravatalodnál
búcsúzom Tőled.
Teszem ezt kötelességből községünk
polgármestereként, de őszinte és mély fájdalommal is szólok most Hozzád mint
hitoktatómhoz, lelkiatyámhoz és barátomhoz amint erre hozzám írott utolsó
leveledben szólítottál.
Földi szolgálatodat korán
kellet befejezned. Mint minden korai
halált emberi ésszel ezt sem tudjuk felfogni. Mégis Isten akaratában
megnyugodva jöttünk el most Hozzád elköszönni a község polgárai, híveid
nevében.
Életed oly egyszerű és
kemény volt mint egész lényed. Nem törekedtél rend-kívüli címekre, hívságos
érdemekre csupán szolgáltad a reád bízott és általad folyamatosan óvva
gondozott nyájadat. Erre az egyszerűségre és szolgálatkészségre volt szükség a
Bányatelepen ahova fiatal papként négyéves,
Szabadegyházán,
Martonvásárhelyen és Bicskén
töltött káplánkodás után küldött a Püspök 1955-ben. A bányászkolónia munkásközössége
ismerte meg Pilisvörösváron elsőször mosolygós de mindig határozott,
szeretetteljes személyiségedet. Mindennapjaid hitoktatással és híveid gondozásával
teltek, de Te nem szürkültél bele ebbe a munkába. Felismerted a pillanatot
mikor lehetet ezen területen önálló plébániát, és azt megtöltő egyházközösséget
szervezni. Az ehhez szükséges tulajdoncserékben, építkezésekben már
felismerhető volt szervezőkészséged, hihetetlen munkabírásod, kitartásod, amire
életed főfeladatához a Ligeti Szent-család templom megépítéséhez szükség volt.
Ezt a munkát már a községi, -központi- plébániára 1987-ben történt kinevezésed
után vállaltad és 1990-től számított két éven belül be is
fejezted. Ma ott fiatal
virágzó közösség bontakozik, dicsérve előrelátásodat és kitartásodat. Ezt ma
már azok is elismerik akik akkor ellenezték elképzelésedet. Jelen voltál
közéletünkben, írásaiddal rendszeresen találkozhattunk újságunkban. Az ostoba
napi politikába nem engedted belerántani magad még akkor sem ha ezért
püspöködnél jelen-tettek fel. Viszont véleményedet megismerhette mindenki.
Megalkuvás nélkül vállaltad elveidet.
Tehetségedet elöljáróid is elismerték, esperes kanonokként községünkön
kívüli körzet gondjait is reád bízták, holott gondod községünkben is számos
akadt. Különösen fájdalmas volt számodra azt megélni hogy a Bányatelepi
plébánia néhány éve, rövid félév alatt pap nélkül maradt. Ettől kezdve
türelemmel és sok áldozatválla-lással szervezted vasárnaponként a három
templomépületben elmondandó hét mise szolgálóit. Kellet ezt tenned szinte
utolsó óráidig. Magadhoz vetted édes-anyádat, mikor szükségessé vált
ápoltad és eltemetted. Gondot fordítottál idős paptársaidra baráti társaságot
szeretet-teljes otthont adva.
Egy év híján negyven évig
szolgáltad polgárainkat. Utolsó leveledben írtad: Mindig szívesen szolgáltam
Pilisvörös-vár népét, ma is nagyra értékelem a sok-sok becsületes,
tisztességesen élő embert és keresztény szellemben élő családokat. Ezt a
szolgálatot jöttünk most koporsódnál megköszönni. Köszönjük nagy gonddal
előkészített szentbeszédeidet. Köszönjük a diákgenerációk sorát, akiket Te
oktattál hitünk titkaira. Köszönjük a családokat, akiket gondozásoddal megóvtad és kísérted az
élet megannyi zátonya között. Köszönjük lelki vezetésedet, a Krisztustól kapott
feloldozás gyakorlása során. Köszönjük hűséges beteglátogatásaidat.
Szolgálatodat elismerve
képviselőtestületünk díszpolgárrá választott. Neved bekerül a község
aranykönyvébe. Emléked viszont a tiszta szívek aranynál is drágább foglalatában
fog ragyogni.
Isten veled Lajos Atya!
Viszontlátásra.