Kedves Lajos Atya!

 

Végig kísérve testi szenvedésed gyötrelmes másfél évét, majd agóniád nehéz heteit, itt ravatalodnál búcsúzom Tőled.

 Teszem ezt kötelességből községünk polgármestereként, de őszinte és mély fájdalommal is szólok most Hozzád mint hitoktatómhoz, lelkiatyámhoz és barátomhoz amint erre hozzám írott utolsó leveledben szólítottál.

Földi szolgálatodat korán kellet befejezned. Mint minden  korai halált emberi ésszel ezt sem tudjuk felfogni. Mégis Isten akaratában megnyugodva jöttünk el most Hozzád elköszönni a község polgárai, híveid nevében.

Életed oly egyszerű és kemény volt mint egész lényed. Nem törekedtél rend-kívüli címekre, hívságos érdemekre csupán szolgáltad a reád bízott és általad folyamatosan óvva gondozott nyájadat. Erre az egyszerűségre és szolgálatkészségre volt szükség a Bányatelepen ahova fiatal papként négyéves,   Szabadegyházán,      

Martonvásárhelyen és Bicskén töltött káplánkodás után küldött a Püspök 1955-ben. A bányászkolónia munkásközössége ismerte meg Pilisvörösváron elsőször mosolygós de mindig határozott, szeretetteljes személyiségedet. Mindennapjaid hitoktatással és híveid gondozásával teltek, de Te nem szürkültél bele ebbe a munkába. Felismerted a pillanatot mikor lehetet ezen területen önálló plébániát, és azt megtöltő egyházközösséget szervezni. Az ehhez szükséges tulajdoncserékben, építkezésekben már felismerhető volt szervezőkészséged, hihetetlen munkabírásod, kitartásod, amire életed főfeladatához a Ligeti Szent-család templom megépítéséhez szükség volt. Ezt a munkát már a községi, -központi- plébániára 1987-ben történt kinevezésed után vállaltad és 1990-től számított két éven belül be is

fejezted. Ma ott fiatal virágzó közösség bontakozik, dicsérve előrelátásodat és kitartásodat. Ezt ma már azok is elismerik akik akkor ellenezték elképzelésedet. Jelen voltál közéletünkben, írásaiddal rendszeresen találkozhattunk újságunkban. Az ostoba napi politikába nem engedted belerántani magad még akkor sem ha ezért püspöködnél jelen-tettek fel. Viszont véleményedet megismerhette mindenki. Megalkuvás nélkül vállaltad elveidet.  Tehetségedet elöljáróid is elismerték, esperes kanonokként községünkön kívüli körzet gondjait is reád bízták, holott gondod községünkben is számos akadt. Különösen fájdalmas volt számodra azt megélni hogy a Bányatelepi plébánia néhány éve, rövid félév alatt pap nélkül maradt. Ettől kezdve türelemmel és sok áldozatválla-lással szervezted vasárnaponként a három templomépületben elmondandó hét mise szolgálóit. Kellet ezt tenned szinte

utolsó óráidig. Magadhoz vetted édes-anyádat, mikor szükségessé vált ápoltad és eltemetted. Gondot fordítottál idős paptársaidra baráti társaságot szeretet-teljes otthont adva.

Egy év híján negyven évig szolgáltad polgárainkat. Utolsó leveledben írtad: Mindig szívesen szolgáltam Pilisvörös-vár népét, ma is nagyra értékelem a sok-sok becsületes, tisztességesen élő embert és keresztény szellemben élő családokat. Ezt a szolgálatot jöttünk most koporsódnál megköszönni. Köszönjük nagy gonddal előkészített szentbeszédeidet. Köszönjük a diákgenerációk sorát, akiket Te oktattál hitünk titkaira. Köszönjük a családokat,  akiket gondozásoddal megóvtad és kísérted az élet megannyi zátonya között. Köszönjük lelki vezetésedet, a Krisztustól kapott feloldozás gyakorlása során. Köszönjük hűséges beteglátogatásaidat.

Szolgálatodat elismerve képviselőtestületünk díszpolgárrá választott. Neved bekerül a község aranykönyvébe. Emléked viszont a tiszta szívek aranynál is drágább foglalatában fog ragyogni.

Isten veled Lajos Atya!

Viszontlátásra.