Ökonómiai hidegzuhany

Talán nem veszik zokon, de változatlanul, kivonatosan továbbítom az Az Altern-csoport a Kovász című folyóirat http://kovasz.uni-corvinus.hu/alpontok/lap.php egyik legutóbbi könyvismertetőjét

A Kovász című folyóirat születése elválaszthatatlanul összefonódik az Altern-csoport működésével. Az Altern-csoport prof. Kindler József kezdeményezésére jött létre 1997 elején.

Amit személyesen hiányolok,- és ez a mostani postomnak indíttatása is-, hogy például a NÉPSZABADSÁG valamelyik hétvégi mellékletében miért nem találkozom ilyen gondolatokkal.

Lehet, hogy a NÉPSZABADSÁG-ban csak a liberális vélemény szabad?

„OLVASÓ

KOVÁSZ – 2008. TAVASZ−NYÁR 89–101. OLDAL

Kiss Károly (szerk.)

Tiltandó támogatások

Kajner Péter könyvismertetése*

Láthatatlan Kézből Szent Jobb.

Gazdaságkor mitológiája szerint a létező világok legjobbika a szabadversenyes piac avagy a tökéletes verseny alapján működő világ. Közgazdász hallgatók már az első mikroökonómia órán megismerkednek a legendával: az egyszeri, racionálisan gondolkodó szegénylegény, tarisznyájában az összes elérhető információval, elindul a piacra, ahol homogén áruit fogja értékesíteni és megvásárolhatja a számára szükséges javakat.

Célja, hogy saját hasznát maximálja. A piacon hozzá megszólalásig hasonló szegénylegényekkel találkozik, egyikük sem képes a piaci árat úgy befolyásolni, hogy a termékek kínálatát lényegesen növelné vagy csökkentené. A mesebeli piacon nincsenek idő- és térbeli különbségek, minden vagyoni érték magántulajdonban van. A termelés és fogyasztás minden költségét a termelő, illetve a fogyasztó viseli.

A szegénylegény csereberél, alkudozik, a sokadik alku után pedig minden áru megfelelő áron elkel, minden szegénylegény elégedetten távozik. Megvalósul a Pareto-optimum, a Tökéletes Világ, amikor is senki nem kerülhet gazdasági átrendeződés, csere folytán úgy jobb helyzetbe, hogy valaki más rosszabb helyzetbe ne kerülne.

A közgazdász hallgató és az egyszeri szegénylegény megnyugodva dől hátra: lám, a jók elnyerik jutalmukat, még ha profitmaximálásra törnek is. Nem kell ehhez más, csak józan ész, a Láthatatlan Kéz mindent elintéz.

A mikroökonómia könyvben továbblapozva vagy az ajtón kilépve jön aztán a hidegzuhany. Bár a tökéletes piac jól matematizálható, elemezhető, sajnos nem létezik, csak modell. A modellen kívüli világban viszont kudarc kudarcot követ, a valóságban általában nem teljesül a tökéletes verseny egy, de inkább több feltétele.

A javak társadalmi szempontból optimális mennyiségű termelése és fogyasztása nem valósul meg, mert például a termelés költségeit nem csak a termelő vagy a fogyasztó viseli, hanem annak egy részét olyanokra is átháríthatják, akik abból nem kérnek, esetleg nem is tudnak róla. (kiemelés tőlem: B.I.)

Ha az egyszeri szegénylegény tevékenységének költségeit, kárait részben mások viselik, többnyire negatív externália (külső gazdasági hatás) keletkezik. A környezetszennyezés olyanoknak is károkat okoz, akik a termelés hasznából egyáltalán nem részesednek.

Valamilyen oknál fogva gazdasági döntéshozóink java része nem jut túl a legenda első fejezetén, vagy legalábbis élményeiről nem számol be. A közgondolkodást alakító neoliberális közgazdászok, döntéshozók mintha ma is makacsul hinnének abban, hogy

Adam Smith Láthatatlan Keze megoldja a világ gondjait, csak biztosítani kell a működését. A gazdaságkorban nehezen eligazodó egyszeri szegénylegények azt hiszik, hogy a tökéletes piacon leleménynyel, kitartással előbb-utóbb meglelhetik szerencséjüket. A tájékozottabbak belátják, hogy a piac távolról sem tökéletes. Ha tényleg csak saját hasznukat keresik, rájöhetnek, hogyan lehet másokkal megfizettetni költségeik egy részét. Aztán nem lesznek többé szegénylegények.

Lesznek helyettük mások azok. Az oly áhított társadalmi optimum pedig egyre csak távolodik. Ideje lenne tehát gazdaságkor kulisszái mögé nézni.

A Kéz láthatóvá válik. A könyv olvastán felmerülhet bennünk, hogy az országnyi méretű piaci kudarc felszámolására van-e egyáltalán esély. A szerzők komoly segítséget nyújtanak ahhoz, hogy igent mondjunk. A téma irodalmának áttekintésével, a legfontosabb környezetre káros támogatások számbavételével, a támogatások nagyságrendjének becslésével nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy lássuk: a piac messze nem tökéletes. A cégek nyereségének jó része származik közvetlen és közvetett állami támogatásokból, másoknak okozott károkból. Ezek a támogatások ráadásul sokszor távoznak is az országból hazautalt nyereség formájában. A gazdasági folyamatok fenntarthatóvá tételéhez mélyreható szerkezeti beavatkozások szükségesek. Ezek első lépése, hogy tudjuk, mely területeken legsürgetőbb a beavatkozás.

A szerzők maguk is további kutatásokat sürgetnek a kkt-k pontosabb kimutatása, számszerűsítése érdekében. A kkt-k felszámolása elsősorban politikai akarat kérdése, és valószínűleg nem egyszerűbb, mint a zöld adóreform megvalósítása.

A könyv olvastán azonban bizton állíthatjuk: ha a környezet és az emberi egészség védelme egyszer olyan fontos cél lesz, mint az euro bevezetése, az eltökélt döntéshozóknak lesz hova nyúlniuk a könyvespolcon. Ebben segíthetnek az egyszeri szegénylegények, akik immár tisztábban láthatják a piacot mozgató kezeket, és követelhetik a kevéssé elkötelezett döntéshozóktól a káros támogatások leépítését.

(Kiss Károly /szerk./:

Tiltandó támogatások − Környezetvédelmi szempontból káros támogatások

a magyar gazdaságban; L' Harmattan Kiadó, Budapest,

2006, 300 oldal)

* Kajner Péter okleveles közgazdász, humánökológus, a Magyar Környezetgazdaságtani

Központ Alapítvány (MAKK) kutatója, az Élő Tiszáért Program titkára.”