Kedves Attila!

Meglehetős késéssel megírt, és a legutóbbi újságszámban nyilvánosságra hozott "Szerkesztőségi reagálásodra" válaszolnék. Teszem ezt annak a legkisebb reménye nélkül , hogy mindazt amit írok mostani újságodban nyilvánosságra kerül. Pedig:

, (2) Ha a sajtó a nyilatkozathoz [11. § (1) bekezdés d) pont] vagy a válaszhoz [6. § (2) bekezdés] megjegyzést fűz, köteles az érdekelt erre vonatkozó észrevételét közölni.

Neked írok és nem a sajtótörvényben fel nem található de a jelek szerint takaróként jól használható valamilyen bizottsághoz, mert: a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény Tv. 18. §

(2) A sajtó feladatainak a teljesítéséért

a) az időszaki lapnál a szerkesztőség vezetője,... a felelős.

Védekezésre kényszerítesz a sárdobálásnak reám ragasztott címkéje miatt, de egyúttal szeretném állításaidat is cáfolni miszerint az általad profi módon szerkesztett újság közszolgálati, polgári demokratikus szellemű, és pártpolitikától független lenne.

Elfogadható lenne számomra ha beszédemnek néhány részletének közlése után konkrét mondataimat Részedről tényekkel cáfolnád.

Mert mit is mondtam én:

"És Vörösváron vajon különb e a sajtószabadság helyzete? Létezik egy, az adófizetők pénzén létrehozott községi lap amelyben nem jelenhetet meg nekrológ a víztársulati elnök halála kapcsán. Ebben a lapban nem hír, hogy a gázrészvényeknek a lakosság véleményének kikérése nélküli eladása ellen a Polgári Szövetség pártjai tiltakozó, kérő levéllel fordultak az önkormányzathoz. Nem kerülhettek nyilvánosságra az eladást ellenzők érvei, kérései. A polgárok nem ismerhették meg, hogy a belterületi határ módosítását a vörösváriak előzetes véleményének kikérése nélkül hajtották végre. Sem azt, hogy ez a módosítás milyen káros vörösvár hosszú távú fejlődésére. Tudják e a vörösváriak, hogy községnek eddig közel 80 milliós vagyonvesztése van a tornacsarnok és a gázrészvények eladása miatt? A gázvagyon Vörösvár összes családjának befizetéseiből keletkezett! E gázrészvények eladásából akarják fedezni azt néhány km-es útépítést amely a község úthálózatának még tíz százalékát sem teszi ki. Az útépítés pedig néhány jól kiválasztott helyen folyik. A község nagyobbik többségéneknek pedig nem hogy aszfaltútra, de még csatornázásra sincs kilátása. Megy a rongyrázás, a lihegés az értelmetlen városi rangért, ha már mást nem tudtak felmutatni. Ez szemmel láthatóan a közelgő választások előtti sikerpropaganda része. Ezekben a témákban az ellenzéki pártok állásfoglalásai nem jelenhettek meg a vörösvári médiumokban. Hiába létezik a sajtótörvény amely nem ismeri a cenzúrát. A felelős szerkesztő felett ott a széles társadalmi részvételt nélkülöző szerkesztőbizottság amely előzetesen olvassa el az írásokat és dönt a megjelenhetőségükről. Sajnos a felelős szerkesztő helyett. Ez megtörténhet ott ahol a sajtószabadságról törvény rendelkezik? Kíváncsi lennék Petőfi véleményére cenzúra ez vagy sem. Láthatjuk a cenzúrának vannak kifinomult formái is.

De ki a felelős ezért?

A hatalomba besoroló, tudását azoknak eladó együttműködő, vagy a diktatórikus hatalmat elszenvedő kisember? Petőfi erre egyértelmű válasz adna. Bizonyára nem fogna kezet az együttműködőkkel és ezért nem Petőfinek kellene szégyenkeznie. Mi pedig elgondolkodhatunk Petőfivel tartunk-e , vagy pedig a mindenkori megalkuvókkal."

Nos Attila, hol' itt a sár, melyik mondatom nem igaz! Vagy a lelkiismereted szólalt meg a hallottak után és érvek helyett címkézel? Akkor engedd meg, hogy én cáfoljam tényekkel a megjelent állításaidat

A közszolgálati sajtó fogalmilag az adófizetők pénzéből finanszírozott de közösség minden részvevője számára létrehozott és hozzáférhető lehetőség kell legyen alkotmányos jogai gyakorlására. " A Magyar Köztársaság Alkotmánya biztosítja a sajtószabadságot. Mindenkinek joga van a sajtó útján közölni nézeteit, alkotásait, amennyiben azok nem sértik a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét. "

Ennek két feltétele van,

1/. -a valóban felelős szerkesztő aki a jogait ismerve /ld. fennt/ kiáll a közszolgálatiságáért, nem tűr meg maga felett -jó zsíros fizetésért- egy előre cenzúrázó és egy személy baráti köréből származó, kis létszámú szerkesztőbizottságot amely a törvényben sehol sem szerepel,

2./ -és széles körből választott, a szerkesztő munkáját utólag értékelő kuratórium, vagy bizottság (ld.még médiatörvény ide vonatkozó paragrafusait)

-2-

Hogy a közszolgálatiság témájában ne vetüljön rám az ellenzékiségben utólag okoskodó politikus címkéje emlékezetedbe idézem kormányzópárti időszakomból, a pilisvörösvári médiaháború idejéből az MDF frakció álláspontját -amit én dolgoztam ki- egy helyi lapról. Idézet az "Új Pilisvörösvár Ma" c. újság 1991 júniusi számából:

"1. Tulajdonjogi kérdések.

1/1 A jelenlegi tulajdonosok közül az MDF és az MSZ/M/P lépjen vissza Pilisvörösvár önkormányzata javára.

1/2 A kiadó legyen Pilisvörösvár önkormányzata, ezzel is kimutatva, hogy a lap Pilisvörösvár lakosságáé a községé legyen.

.....

2/3 A lap mondanivalójában független legyen a pártoktól és az önkormányzattól.

2/4 Az önkormányzat csak pártatlan, szűkebb csoportérdekektől független lapot támogathat! Ezért politikai tárgyú írások csak valamelyik párt által felségjelezve és név szerinti aláírással ellátva jelenhet meg.

.....

3/1. A Pilisvörösvár Ma újságra értelemszerűen vonatkoznak a mindenkori sajtótörvény értelmezései.

3/2. A lapot egy független szerkesztő szerkeszti akit pályázat kiírása alapján egy bizottság választ meg 2/3-os többséggel.

A bizottság áll:

-a Pilisvörösváron működő bejegyzett pártok és függetlenek küldötteiből,

-az oktatási intézmények egy,

-a felekezetek egy,

-az egészségügyi intézmények egy,

-vállalkozók /iparosok egy delegáltjából.

és most jön a lényeg:

3/3. A bizottság bármelyik tagjának utólagos: /kiemelés tőlem/ véleményezési, vétó, és helyreigazítási kérelmi joga van a már megjelent írásokkal kapcsolatban.

3/4 A bizottság 50%-a+1 fő javaslatot tehet a főszerkesztő: fegyelmi ügyének ill. visszahívásával kapcsolatban. Az önkormányzat csak 2/3-os többséggel dönthet ezekben a kérdésekben.

Lehet vitatkozni a szöveg sikerültségéről, -különösen az egyesületek kifelejtett szerepéről- így utólag mégis úgy érzem kiállja a demokrácia és törvényesség kritikáját különösen, hogy médiatörvény megjelenését öt évvel előzte meg. Egy biztos a jelenlegi gyakorlat ennek szellemétől és gyakorlatától fényévnyire van a cenzúrát és a demokra-tizmust vizsgálva.

Valóban a közszolgálati sajtó legyen távol,-egyenlő távolságra- minden párttól. Azt, hogy keresztény értékrendet hirdető pártok vörösvári képviselőitől sikerült távol tartani a lapot, bizonyítva van. Pedig a párttörvény és a sajtótörvény értelmében az ő jogaik a következők:

"A pártok társadalmi rendeltetése, hogy a népakarat kialakításához és kinyilvánításához, valamint a politikai életben való állampolgári részvételhez szervezeti kereteket nyújtsanak."

1986. évi II. törvény Tv. 2. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben. A sajtó feladata – a hírközlés más eszközeivel összhangban – a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás.

A pártpolitikától mentesség azonban a mindenkor meglevő hatalomtól való távolságtartást is feltételezi, függetlenül attól hogy a mindenkor ott levők milyen színűek vagy minek álcázzák magukat. Ha a mindenkor hatalmon lévőknek nem sajátja a demokratizmus, vagy nincs is igényük reá, mint azt már tapasztalhattuk, akkor az azt kiszolgáló szolgalelkű sajtó a kollaboráns szomorú történelmi szerepét vállalja. És ez a szerep a történelemben a utódok megvetésével találkozott. Ha éppen nem is kell a soron következő hatalom megtorlásától tartani, -mert ők történetesen demokraták lesznek a politikai váltógazdálkodás szabályai szerint,- akkor többnyire az a rég bevált módszer sem segít hogy a kollaboránsoknál családon belül megindul a dörgölődzés becsülten következőkben feltörekvő hatalomhoz. De orcára hullást is eredményezhet a többpárti rendszerben az újnak vélt befutó lemaradása. Szintén történelmi tapasztalat a kontroll alatt tartható fizetett ellenzék szerepe a sajtó által. Ebbe fér bele a hajbókolás a mindenkor meglevő hatalom képviselőjéhez a már-már bugyuta szervilizmussal készített, szagtalanra adjusztált havi interjúk, és az ebben a bódulatban elfelejtett alapelv: hallgattassék meg a másik fél is. Ezért kerülhet bármikor a mindenkori hatalom képviselője abba az ellenőrizetlen helyzetbe , hogy folyamatosan beszélhet hibás szerződésekről, híresztelhet szervezeteken belüli ellentétekről, a városnak állítólag kijutó nem létező anyagi előnyökről anélkül, hogy a másik fél a szerződésekről, a módosításairól, a "veszekedő" szevezeten belül a másik fél, vagy a politikai hatalom birtokosaként nyilatkozóval szemben a másik politikai szereplő nyilatkozhatna. Ugyanis furcsa politika mentesség az, amikor a fizetők, a mindenkor meglevő hatalom képviselői azt mondhatnak amit csak "rendelnek", míg a politikai szerepet vállaló ellenzékűk csak olvasóként van megszólítva és magánemberként nyilatkozhatna meg, akkor is semleges témáról. Míg a sajtó az adófizetők pénzén. / egyik korai költségvetés tervezet szerint az újság személyi kiadásaira 468 eFt, dologi kiadásaira 620 eFt, összesen 1,290 eFt, volt tervezve/ a mindenkor hatalmon lévőket segíti a többiek ellenében, egyúttal megfosztja az ellenzéket, hogy: "a népakarat kialakításához és kinyilvánításához, valamint a politikai életben való állampolgári részvételhez szervezeti kereteket nyújtsanak." Mert ha egyik politikai erő helyet kap az adófizetők pénzén fenntartott lapnál és szerkesztőjénél akkor ha az "polgári demokratikus szellemiségű" akar lenni, akkor a vele szemben állónak is teret kell biztosítani.

Kedves Attila! mindezt a felelős szerkesztőnek írtam, mert a felelősség a törvény szerint nem hárítható át legfeljebb megalkuvással. A cenzúrát eltűrők megalkuvásával. Aki viszont nem akarja megalkuvás perzselő marcangolását lelkiismeretében hordozni annak le kell mondania a gentlemanliké szabályai szerint.

Remélem sikerült bizonyítani, hogy a profi módon szerkesztett lapod sem nem közszolgálati, sem nem pártpolitika mentes, sem nem polgári demokratikus szellemiségű. Neked Attila pedig valóban Petőfivel és utódaival -akik akár a gyermekeid is lehetnek -kell szembenézned.

Mindezt a lelkiismeretemre hallgatva kellett megírnom Neked, mert én szeretném, hogy továbbra is szívesen fogjanak velem kezet Vörösvár Polgárai.

Szeretettel üdvözöl

Botzheim István

expolgármester