Szégyellhetnénk magunkat

Már megindult a karácsonyi jótékonykodásra fókuszáló figyelemráirányítás. Napi postámban egyre több, levél mail érkezik adományra való felhívással és természetesen biankó csekkel.

De mit csináljanak azok akik valóban szolidáris jóléti munkával vannak elfoglalva és nem tudják figyelmünket munkájukra fókuszálni, mert idejük eszközük akaratuk nincs erre vonatkozóan?

Itt van például a mai NÉPSZABADSÁG közlésében Somos László, Kaposfő - és még négy falu - 57 éves papja

„Somos László másfél évtizede papja öt somogyi községnek. Munkája jelentős része abból áll, hogy a falvak 600 cigány lakójának sorsát megpróbálja jobbá tenni. Somos kuratóriumi elnöke egy - főképp Németországból támogatott - katolikus alapítványnak, ami élelemmel, tápszerrel, ruhával, gyógyszerrel és pénzzel segíti e falvak rászorulóit. Az alapítvány hat éve fenntart egy tanodát, ahol délutánonként 55 általános, és középiskolába járó cigány diákot oktat és korrepetál négy pedagógus.

A tanodára roppant büszke a plébános. Már arra is, ahogy felépült: 12 millióba került volna, de kijött feleannyiból, mert sokan vállaltak a kivitelezésben ingyenmunkát. Somos arra is büszke, hogy a tanoda diákjainak egyike sem bukott évismétlésre, az idejárók kijárják a nyolc osztályt, és tovább tanulnak. Ez komoly eredmény, miután a tanoda a legnehezebben kezelhető gyerekeket veszi fel.

És akkor még nem beszéltem az Alsószentmártoni plébánosról, aki szintén évtizedek óta végzi albertschweitzeri lelkülettel testvéri együttműködését az ottani cigányemberekkel.

Hogy miért szégyellhetnénk magunkat, jómagamat is beleértve itt Magyarországon?

Nos azért, mert mindkét plébánost más országi, jelen estben mindkettőt éppen németországi illetőségű alapítványok támogatják.

Mi miért nem találjuk meg módját a támogatásukra. A németeket nem nyomasztja a mi gondunk. A cigányprobléma mi sarkunkban nyomuló folyamatosan dagadó problématömeg. Ha valakinek érdeke mit szolidáris kötelessége lenne a cigányság helyzetén változtatni az a mi, a magyar többség dolga lenne.

És ezek a plébánosok és még sokan névtelenek, akik a cigányemberek között élve várnák az anyagi, konkrétan pénzbeli támogatást ottani napi feladataik uralásához.

Miért kell spanyolországi szerzeteseknek Esztergomban cigánymissziót fenntartani?

Náluk a pénzsegítség a legjobb helyen volna.

Hamis nyugatlommal dőlnek hátra, akik a költségvetés megszavazásával néhány rovatban cigányintézmények, alapítványok önkormányzatok számára elhelyeztek nem is kevés összegeket. Ezek elköltése célba érkezése bizonytalan. Mondhatnám a mesebeli királyi udvar példázatát a királytól indított marék lisztből mennyi jutott a konyhában a kis kukta markába.

Megnéztem hány cigányok alkotta alapítvány vár ezekre a költségvetési pénzekre, nos, a Google keresőn abbahagytam három tömött oldal után.

Szomorúan állapítom meg kevés cigány fiatal megy majd vissza a putrik közé szociológus, vagy újságíró diplomával.

Azt is biztosan tudom, a plébános uraktól egyhamar nem érkezik támogatást kérő levél a közeljövőben.