Botzheim  István polgármester beszéde a Húsvét- hétfői megbékélési és kiengesztelődési ün-nepségen, amit a katonasírok újraszentelése alkalmával rendeztek.

 

 

Hölgyeim és Uraim!

 

A német hadsírgondozó egyesület levélpapírján ez a mondat áll:

-ARBEIT FÜR DEN FRIEDEN

-A BÉKÉÉRT VÉGZETT MUNKA

-TRUD ZA MIR -

Mindenki aki ma itt van a békéért dolgozik, mert húsvéti ünnepét pihenését áldozta a kien-gesztelődésért. Hagyományosan a béke-mozgalom világszerte húsvéthétfőn tevékeny-kedik.

Húsvét ugyanakkor vallási ünnep, a világ keresztényei számára a feltámadás bizo-nyosságának ünnepe.

Szinte biztos, hogy a városunk temetőjében nyugvó közel százötven katona közül sokan hittek a feltámadásban.

Profán módon képzeljük el az ő feltámadásukat.

Megengedhetjük- e hogy a feltámadásuk hasonló helyzetben találja őket mind a haláluk?

            Akkor lángokban állt a világ!       

-Kötelességünk tehát a békéért munkálkodnunk egyetértésben nemzetekkel kultúrákkal, népekkel  és    nemzedékekkel

            Akkor őrült eszmék nyomán robbant ki a háború esztelen harcra kényszerítetve e katonákat!        

-Kötelességünk tehát kiengesztelődni, a világ népei között kialakult demokratikus szabályok szerint, a globális igazságosságot testvériségben szolgálni.

            Akkor e katonák egy nyilvántartási számmal rendelkező tömeg részei voltak, haláluk is jeltelen sírba kényszerítette őket!   

-Kötelességünk tehát amint információt szereztünk nevükről, temetési helyükről emberségükhöz méltó, mindenkinek embersége jogán járó síremléket állítsunk számukra.

            Akkor a halál pillanata idegen földön, sze-retteiktől , rokonaiktól elszakítva érte őket!   

-Kötelességünk tehát, - amint lehetőségűnk adódik -rokonaikat felkutatni, és értesíteni őket, hogy         sírjaikat megismerjék gondozhassák.

           

            Ezért dolgozok több mint évtizede és dolgoznak  egyre többen e nemes ügyhöz csatlakozva.

            Ezért hívtam a valamikor szembenálló államok képviselőit csatlakozzanak béke és kiengesztelődési ünnepségünkhöz nyújtsanak egymásnak kezet halott polgáraik sírja felett, tegyenek      tanúságot a béke és a nemzetek közötti igazságos béke és együttműködés ügye mellett.

            Ezért hívtam a különböző felekezetek tábori püspökeit, áldják meg a talán soha meg nem áldott sírokat, ezt a földet. Nyissanak lelki távlatot az elesettek lelkének és rokonainak, minden jelenlévőnek, reményt nyújtva talán nem csak egy sérülékeny porhüvely az amit hordozunk.

            Ezért hívtam a partner baráti, rokoni kapcsolatban lévő települések polgármestereit, politikusait, megkoronázandó napi tevé-kenységünket településeink együttműködését a polgárok, egyesületek, intézmények szintjén, az újraegyesülő Európa keretén belül. Most bizonyságot teszünk a kapcsolatok eszköze a béke mellett is.

            Ezért hívtam Vörösvár polgárait ismerjék meg ezt a munkát, legyenek tanúi a nemzetek közötti kiengesztelődésnek, legyenek tanúi a települések együttműködésének.  Tegyenek hitet az összefogásról és annak mindent felülmúló erejéről. Fogadják el mai nap eredményét, hogy a továbbiakban ne legyen külön orosz és külön német             katona sír legyenek a továbbiakban az itt elesettek és elhantoltak emberek, akiknek nevük van, külön szeretetre             érdemesek       mert ro-konait vagy       nem ismerjük    vagy nagyon tá-vol vannak. A továbbiakban tudjunk, itt eltemetett katonákról akiket mától kezdve emberhez méltó síremlékkel láttunk el  és akik mától kezdve egyformán e temetőhöz tartoznak.

 

A befejező mondat legyen a köszöneté:

 

            -megköszönöm az ismeretlen idős vörösvári asszonynak, vagy asszonyok generációjának, az évtizedeken át nyúló munkáját. Aki anyaként, saját élő vagy holt fiára emlékezve ápolta a német katonasírokat, akkor amikor nem járt dicséret érte.   

            -megköszönöm mindenkinek aki hivatali munkáját végezve vagy önként ápolta az elesett volt szovjet katonák sírjait.

            -megköszönöm a grőbenzelli veterá-noknak több mint egy évtizede folyamatosan végzett katonasír ápoló munkáját és pénzbeli hozzájárulásukat a sírok újraformálásához.

            -megköszönöm a partner, és baráti településeink, valamint Pilisvörösvár önkor-mányzatának, Vörösvár polgárainak, az elesettek rokonainak, a konkrét pénzbeli hozzájárulását.

            -megköszönöm a vörösvári kőfaragó társadalomnak munkáját akikkel közel két éve együttdolgozva hoztuk létre mindazt, ami ma           a temetőben látható.

            -megköszönöm mindenkinek aki ma velünk van, segített e nap megrendezésében, létrehozásában, hogy a húsvétját a kiengesztelődésnek és   a békének áldozta.

Kívánom, ünnepünk legyen magasztos és emlékezetes.

Köszönöm figyelmüket