Javaslat a "Magyar Polgármesterek III. Világtalálkozója" Zárónyilatkozatához.

Javaslatunk kapcsolódik találkozónkon sokszor idézett és remélhetően valamennyiünk által vallott konzervatív értékekhez. Ezek közül is egyre szeretnénk koncentrálni: a szolidaritásra, a testvériségre.

Arra a kötelező testvériségre gondolunk amely eltéphetetlenül kell hogy összekapcsoljon valamennyi a határainkon kívül rekedt nemzettársunkkal.

Csak aki rendszeresen járja és keresi fel Erdélyt -és gondolom valamennyi határainkon túl lévő magyarok lakta vidéket- tudja milyen nagy szüksége van ott élő nemzettársainknak egyenként a személyes találkozásokra, a testvértelepüléseknek formális keretek között bonyolódó rendszeres kapcsolathálózatára és Magyarország nemzetfiaihoz szóló megnyilvánulásaira.

Félreértés ne essék nem anyagi, segélyakciókra van szükségük testvéreinknek. A felszínes látszat vagy a kapcsolatok kezdete tárgyiasult szociális segítségnyújtást mutat. Ez a kapcsolatrendszer viszonos és egyenrangú. Ha nekünk van átadásra méltó technikánk kultúránk, ismeretünk, tárgyunk, fellendítésre való tőkénk, akkor bizton számíthatunk (ha ez egyáltalán fontos testvérek között) hazavihető, megtanulható vendégszeretetre, nálunk már régen feledett emberi tartásra, viselkedésre, tiszta emberségre, ismeretekre olyan fenntartható kapcsolatrendszerről a természettel, erőforrásokkal, amit a magyar nemzet sajátjává kell tennünk és rejtett kincsként, szellemi kulturális örökségünkként kell felfedeznünk és óvnunk.

Ha mi látszatra segítünk egy ott ritkán látott márkás csemegével (bár van e egy kürtős kalácsnál, savanyú zsendicénél finomabb csemege), vagy egy nyugatról kapott és továbbadott tűzoltóautóval, jól kell tudnunk testvéreink egy másik országban élnek! A mi megjelenésünkkel, tárgyi anyagi segítségünkkel nem fogjuk megváltoztatni nemzettársainknak, az ő lakóországuk a helyzetét.

De ők meg tudják saját helyzetüket változtatni és országukra is hatni tudnak, ha fogjuk a kezüket bátorításként, anyanemzetükhöz való tartozásuknak érezhető tapintható jeleként, akár szótlanul is. Ha bizton számíthatnak ünnepeiken levelünkre néhány soros üdvözletünkre és ettől reménytelibbé válnak mindennapjaik is. Az összetartozás, az anyaországgal meglévő élő kapcsolat magabiztos ént, nyugodt körülményeket teremthet munkájukhoz lakóországukban. A nyelv, a történelem megismertetésében, tankönyvek, oktatási lehetőségek nyújtásával a nemzeti azonosságuk erősítésével válhatnak lakóországuk húzó, mintát adó polgáraivá. Ezzel esélyessé az európai közösség csatlakozásra érett régióként, és ezzel annak a reménynek a kiteljesítőivé, hogy a légiesedő határok révén valódi kapcsolódás teremtődik meg az anyaországgal.

Forduljunk tehát minden magyarországi település polgármesteréhez azzal a felhívással, hogy:

"MINDEN MAGYARORSZÁGI TELEPÜLÉSNEK LEGYEN A HATÁRON KÍVÜL REKEDT NEMZETTÁRSAINK ÁLTAL TÖBBSÉGBEN LAKOTT ÉS REMÉLHETŐEN VEZETETT TELEPÜLÉSSEL TESTVÉRKAPCSOLATA."

A szubszidiaritás elve itt azt jelenti, hogy nem szabad megvárnunk, míg valaki majd csak felfedezi településünket, hanem tudatosan, adott ismérvek alapján a magyarországi településnek kell keresnie vállalt testvértelepülését.

A további, az előzőt továbbfejlesztő javaslat nemzettársaink lakóországában meglévő bizalmatlanság csökkentésére szolgál. Valamennyien érzékeljük ottjártunkkor azt az alkalmanként feszült légkört ami a különböző nemzetek együttéléséből származik. Mindenki előtt ismertek ennek a légkörnek gyökerei, valóságos és vélt történelmi sérelmek, a nyomorból származó súrlódások, bűnbakkeresések, és az erre mindig rájátszó demagóg napi politika cselvetései. Néha pont az anyaországi látogatások, felszínen megjelenő anyagi, tárgyi segítségnyújtás gerjeszti az irigységet féltékenységet. Tehát ha létrejöttek és kiteljesedtek felhívásunk folyományaként, vagy az élet tovahaladtával a minden magyarországi és határainkon kívüli magyar vezetésű településekkel a testvérkapcsolatok, akkor

" A BIZALMATLANSÁG ÉS A FÉLTÉKENYSÉG LÉGKÖRÉNEK OLDÁSA ÉRDEKÉBEN A MAGYAR TESTVÉRTELEPÜLÉSEK (MAGYARORSZÁGI ÉS HATÁRON TÚLI TESTVÉRTELEPÜLÉSE) EGYÜTT KERESSÉK KETTEJÜK LAKÓORSZÁGBELI NEM MAGYAR TESTVÉRTELEPÜLÉSÉT"

Tudjuk, hogy ez a lépés nem hozható létre azonnal és minden helyen. Ebben éppen a határon kívül rekedt testvéreink tudnak helyzetet elemezni és végső döntéshez tanácsot adni. Mi azonban próbáljuk javaslatunkkal felemelni tekintetüket az évszázados sérelmek, napi súrlódások szűk ösvényéről a népek békés együttélésének reményét sugalló szeretetközösség irányába.

Köszönjük a figyelmüket

Pilisvörösvár, 2000. június 25.

/Réti György/ / Botzheim István/

Mikefalva /Erdély/ polgármestere Pilisvörösvár város polgármestere

az MDF Pilisvörösvári Szervezetének elnöke