Tisztelt ünneplő Polgárok!

Hölgyeim és Uraim!

Ma délután olyan férfiak kapták meg a "Pilisvörösvárért" emlékérmet akiket Pilisvörösvár képviselőtestülete a településnek tett szolgálataiért tartott elismerésére méltőnak. Az emlékérem átadását az erről szóló rendelet évente az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulőján október huszonharmadikán írja elő el.

Örömmel tettem kötelességemnek eleget, mint polgármester, de magánemberként is boldogan szorítottam meg régi ismerőseim kezét. Az éremátadásra alkalmat adó ünnep számomra nemzeti ünnep, emlékezés a forradalom hőseire és vértanúira. Azok közé tartozom akik, vagy az események történésekor vagy azokat később megismerve egyetértettek XII. Pius pápa szavaival. Idézem:

"Azok a mélységesen gyászos események, amelyek Kelet-Európa népeit, de főként a nekünk annyira kedves s most borzalmas gyilkolástól vérző magyar népet sújtják, mélyen megrendítik atyai szívünket; de nemcsak a miénket, hanem mindazokét is, akik felelősséget éreznek az emberi civilizáció jogai, az emberi személy méltóséga és az egyéneket és nemzeteket megillető szabadság miatt.

Ezért, kötelességünknek tartjuk, hogy nyomatékosan felhívjunk titeket: testvéri szeretettől indítva velünk együtt könyörögjetek Istenhez; esdjük tőle - aki kezében tartja a népek sorsát s vezetőinek nemcsak hatalmát, hanem életét is, hogy véget érjen a vérontás s végre fölragyogjon az az igazi béke, amely igazságosságon, szereteten és jogos szabadságon alapul.

Értse meg mindenki, hogy a népek életének megzavart rendjét nem lehet helyreállítani sem a fegyverek halált osztó erejével, sem a polgári lakosság erőszakos elnyomásával, amely belső érzéseiket elfojtani nem tudja, sem megtévesztő tanokkal, amelyek megrontják a lelkeket, sértik a polgári és keresztény lelkiismeretet, továbbá az egyház jogait. A jogos szabadság utáni vágyat külső erőszakkal nem lehet elfojtani soha. "

Idézet vége.

A várost szolgálva azok közé is tartozom, akik 1956 októberéről szólva elfogadják azt, hogy élnek közöttünk honfi társaink, akik az akkori napokat a barikád másik oldalán élték meg és ezért más a véleményük az eseményekről.

Elfogadva a más véleményét azt sem várom el , hogy az ünnepről való megemlékezésem módjában külsőségeiben velem egyetértsenek.

Tehát vallom, mindenki szabad akarata szerint dönt ünnepeiről. Az ugyanakkor vágyam, hogy 1956 októberének ünnepét hazánk minden polgára nemzeti ünnepként élje meg. Reménysugárt jelent ebben az elfogadási folyamatban annak az ifjú generációnak a megjelenése, a társadalom minden szférájának vezetésében, akik számára 1956 történelem. Ők mentesek az emlékektől, az indulattá csontosodott sérelmektől. Ők az új generáció, akik képesek az előttünk álló Európa határáig terjedő horizontú hazát és társadalmat felépíteni.

Köszönöm a figyelmüket!