A Botzheimek eredete


A Botzheim egy Felső és Középrajnai  nemesi család neve. A von Botzheimek a törzs helye az Elsaβ-i  Bootzheim település Schlettstadt mellett. A nemzetség okleveles említése először  Craft von Bozheim-el  1309-ben.  Ő 1335-ben halt meg mint Bázel dómjának dómura. A nemzetség ősatyja Johannes dictus de Bozheim, aki Schlettstadt város regimentjében lépett fel, és 1338 óta elnöke volt a tizek városszövetségének és IV. Károly császár Schlettstadt birodalmi bírójánaknak  nevezte ki.

Az elkövetkező évszázadokban a nemzetség Ortenau grófságban terjedt el és később Strassburg Hagenau, és Frankfurt am Main városregimentjeiben tünnek fel.

Erről tanuskodik egy rézkarc 1658 április 21-éből. Az ábrázolt esemény: "A legfényességesebb Herceg és Úr,a szentséges Római Birodalom Rajnai grófja, Birodalmi Értzkincstárnok, és a Rajnai tartomány, Svábország, és Frankia, valamint Bajorország választófejedelme és Vikáriusa, Bajorország hercege etc. Károly Lajos bevonulása a Frankfurt városában tartandó választásra." ( http://botzheimistvan.freeblog.hu/archives/2007/04/10/Mintavetel_a_barok_korbol  )A rézkarc mellékletében leírt bevonulás résztvevői között találjuk az említett főurakat:

21. Ludwig Casimir von Bernstein / Johann Friedrich von Hausen / Christian von Botzheim / in blaw mit Gold vnd Silber gebrembter Liberey.  

Szóval többek között Krisztián von Botzheim kék arannyal és ezüsttel szegett zászlóval, és: 27. Johann Nicolaus von Helmstatt / Fauth zu Landeck. Johann Wolffgang von Botzheim / Fauth zu Altenstatt. Abraham Wolffgang von Bohn / Ambtman zu Lindenfelß. Henrich Clignet / Rath vnd Director zu Mannheim.

Itt is van egy! Johann Wolffgang von Botzheim / Altenstatt küldötte.

És még nics vége!

35. Jacob Eppe von Rackendorff. Johann Casimir von Botzheim / Vorschneider. Elöljáró

Friedrich Reinhard von Bernstein.

37. Carl Melchior Grodnitz von Grodnau / Vicariats-Rath. Georg Sigmund von Botzheim / Vicariats: Regierungs: vnd Hoff-Gerichtsrath / auch Haushoffmeister. (kormányvkáriátus, udvari -bírói tanácsos, és házi udvarmester) Johan Friedrich Paul von Rammingen / Vicariats: Regierungs: vnd Hof-Gerichts[4]-Rath.

38. Estienne Polier, Cammer Juncker. Gottfried Christian von Botzheim / Cammer-Juncker.
Friedrich Blarer von Geiersperg / Cammer-Juncker.

A 18. század elején a nemzetség egy ágát Kele-Poroszországban és a Karéliában Észtországban kaptak hűbéri birtokokat. Utólsó leágazásként létezett egy Pfalz-Bajor vonal, több mint kétszáz évig állt Kurpfälz-i udvari- és  Verwaltungsdiensten szolgálatban.

Die Herren von Botzheim a 16. század óta a felső- és közép Rajna-i  birodalmi lovagok (Reichsritterschaft) közé tartoztak. A 18. században a nemzetség családjai tagja lett, a Rajna-i Lovagkörnek az Felsőrajna-i Lovagkantonban, a Frank Lovagkörnek a Odenwald-i Lovagkantonban, és a Swáb Lovagkörnek, a Neckar- Fekete erdei Lovagkantonban.

A nemesi cím ebben a családban csak az elsőszülöttek ágán hagyományozódott tovább.

A „von Botzheim” címer:

A címer eredetéhez ismerni kell azt a települést amelynek ez a nemzetség a hűbérura. A ma Franciaországhoz tartozó Bootzheim falú a Rajna-i sikon található a Rajna balpartján Strassburgtól kb 40km-re délre.

 

http://fr.wikipedia.org/wiki/Bootzheim

 

a község címere:

 


 

A von Botzheim törzscímer feketében mutatja a három sarkantyúkerékkel (csillag ) berakott Jobbferdegerendát  (Das Stammwappen zeigt in Schwarz einen mit drei Spornrädchen (Sternen) belegten goldenen Schrägrechtsbalken)

 


1352 óta fekete alapon arany keresztet mutat ferde pajzsban. A sisakon egy ezüst kopó figyel, két arany bivalyszarv között.

Az alábbi változatokat találtam:

http://de.wikipedia.org/wiki/Botzheim


 




 

eingescannt aus: Horst Appuhn (Hrsg.), Johann Siebmachers Wappenbuch. Die bibliophilen Taschenbücher 538, 2. verb. Aufl , Dortmund 1989 Elsässer Blatt 95 Date  1605

 




                                 



A „Geneologisches Handbuch des Adels” azaz „A nemesség geneologiai kézikönyve” tanúsága szerint- amely a Nemesek Lexikonjáénak II. kötetének  1974-es kiadása- a Botzheim nemzetség nemesi ága kihalt. Vélhetően női ágon létezik még az 1940-ben született Sybille Erika von Botzheim, az 1942-ben született Sabine Edith von Botzheim és az 1945-ben született Susanna Elisabeth von Botzheim. A német telefonkönyben két „mezitlábas” Botzheimre bukkantam.

Családom, és vele együtt a többi colonus család sorsa regénybeillő. A szülőföldtől való elszakadás, a letelepedés, otthonteremtés a háborúk, forradalmak, betegségek, megélése, szabad emberként a földesúrral való együttélés, a fejlődés folyamata társadalmukban, környezetben, -mind-mind regénybe illő sors, amit meg kell írni.

Itt most legyen annyi elég, hogy ebben a völgyben valamennyi Botzheim -aki nem is tartja rokonnak magát- tudjon róla, hogy egy őstelepestől származik, a bevezetőben említett Ádámtól, aki 1737 május 11-én, egyelőre ismeretlen helyről édesanyjával Botzheim Erzsébettel Vörösvárra érkezvén 24 évesen jelentkezett plébánosánál, hogy Spanberger Margarettával való házassági szándékát bejelentse és azt Isten és ember előtt végbe vigye. Ez a bejegyzés találjató legkorábban a mikrofilmeken rögzitett anyakönyvekben. Sem Botzheim Erzsébet, sem Botzheim Ádám a születési anyakönyvekben nem található.

Az további kutatás eredménye kell legyen, hogy őt mi köti össze az Elsaß-ban, a Rajna bal partján  található 1200 éves Bootzheim (németül Botzheim) településsel.

Továbbá a vele szemben a Rajna jobbpartján található Saasbach Amtsman-jaként szolgáló

 

alsóelszászi nemesi házból származó lovaggal, akinek fia Johannes von Botzheim (Abstemius) humanista, aki 1480 körül született és 1535. március 29-én halt meg, és a strassburgi Münster vikáriusa volt.

Ő az  aki Luther Márton kortársaként katolikus létére bátorító leveleket ír a reformátornak. Mint ahogy az is további kutatást igényel, hogy milyen kapcsolat van a lovag ha nem is nemesi, -mert e nemesi házban a nemesség az elsőszülötteken hagyományozódott tovább- a nemesi baltikumi Botzheim ággal , vagy az 1500-as években Strassburgban praktizált jogászdoktorral, a Saarbrückenben 1741-ben elhunyt  Friedrich Franz von Botzheim erdőmesterrel, a porosz hadsereg számos magas rangú katonájával, az utolsó, 1958-ban meghalt katonával a Generalleutnant Erick Freiherr von Botzheim tábornaggyal, vagy az ausztriai Kremstalban ma is élő asztalos vállalkozó Martin Botzheimmel, a Washingtoni temetőben nyugvó Botzheim családdal, a Santa Crus-i diák Luck Botzheimmel, az USA-ban detektív Roberttel, és a pilóta Alannal.

A kapcsolat még nem tudható, de egy biztos, mind Németországból a Rajna mentéről elszármazott Botzheim.

Mondhatnánk nem rokon, ne erőlködjünk.

De hát nem Müller, vagy Schmidt névről van szó, amiből tizenkettő egy tucat.

És még ha sok pilisvölgyi Botzheim úgy is gondolja, hogy nem rokonom, történelmi tény, hogy mindenkivel közös az ősapánk:

 -a valahol Németországból elvándorolt colonus Ádám Botzheim.                                                                                                                                                                                   

Kétéves szemrontó mikrofilmolvasás eredményeként megrajzoltam Luca, és Lóránd unokánkhoz, tíz emberöltőn át vezető vonalat, rengeteg élményt, tragédiát rögzítve Vörösvár más családjairól is. http://www.myheritageimages.com/S/storage/site28704611/files/j0/h2/17/j0h217_27652392f0e3a4arodqv17.pdf

 

Csak példaként említem Martin ősapánk sorsát, aki Ádám második gyermekeként három feleségtől húsz gyermeket nemzett, -köztük az 1770 május 13-án született ikerpárt, akik közül még abban az évben meghalt Éva illetve három év múlva Ádám, - de a házában soha nem volt együtt hét gyereknél több és így is csak összesen öt utód maradt utána.

Hét élő gyermekéből az 1784-es év március 6-án a tizenegy hónapos Katherina, egy nap múlva a három éves Johann, majd egy hét múlva a 4 éves Theresia halt meg. Két hét alatt három gyermekhalál!

Vélhetően a huszonegy éves Mária Magdaléna már nem velük lakott és a tizennyolc éves Marianna, bátyja a nyolc  éves Martin valamint az öt éves Rosalina megúszta a pusztító betegséget.

Szegény sorsüldözött ősapám ekkor 45 évesen nekiállt újabb gyermekeket nemzeni, - évente egyet.

Egészen 58 éves koráig további nyolc gyermeke született, akik közül csak az 1786-ban született Mathias maradt meg. Martin harmadik asszonya még 44 éves korában szült majd 47 évesen meghalt.

Ebből már lehetet regényt írni!

De a magas gyerekhalandóság mellett a törvénytelen gyerekek száma is nagyon jelentős. Az apa személyére ritkán derül fény. Üdítő ritkaságnak számit az egyik szolgáló bevallása gyermeke apjáról, hogy: 

-az a Szentgáli vándor esernyős.

Az szintén regénybe illő sötét titok miért halnak meg e törvénytelen gyermekek hat hónapon belül.

Nem írhatnék talán minderről, ha a törvénytelen gyereknek született József nagyapám meg nem ússza azzal, hogy ötéves korában János ükapám fiának el nem ismeri